Bolyai Jánostól sokat tanulhatunk. Elsősorban a tudomány iránti rajongást. A kitartó munkát, amellyel elérhetjük a célunkat. De a kitartó munka önmagában lehet hiábavaló is. Kell hozzá az is, hogy ha elakadunk, tudjunk visszalépni, és más úton haladni.

Pont ezt tette Bolyai János is, aki apjától örökölte azt a vágyat, hogy rendet teremtsen a párhuzamosok problémája körül. Kétezer éven keresztül, aki ebbe belefogott, az bizonyítani akarta a XI. axiómát. János eljutott arra gondolatra, hogy esetleg meg lehetne próbálni más úton is (talán emlékezett apja intelmére, hogy „azon az úton ne próbáld”). Volt bátorsága félretenni a XI. axiómát, és megpróbálni, hogy annak hiányában mi marad a geometriából. És maga is elcsodálkozott, amikor rájött, hogy ellentmondásmentes  geometriát kapott, amelyet abszolút geometriának nevezett. Ez egyike azon geometriáknak, melyeket ma nemeuklideszi geometriának hívunk, és amely megújította a matematikai gondolkozást, és hozzájárult a fizika fejlődéséhez.

A tudásra alapuló kitartó munka, körültekintő és néha szokatlan megoldásokkal, meghozza a várva várt eredményt. Törekedjünk erre!